Tudósítás a SzakmaSztár Fesztiválról
Hajnali
5 óra. Kicsit álmosan, fáradtan, de felértünk a suli elé. Pár perc múlva már
Erdei tanár úr és a többi tanuló is megérkezett, csak a buszra vártunk.
Annak megérkezéséig beszélgettünk, kíváncsian vártuk az előttünk álló nap
programjait. Kisvártatva begördült a busz, és felszállás után azonnal
indultunk.
Első állomásunk Sárospatak volt, ahol felvettük a Vay tanulóit és tanárait, valamint Bobkóné Hajas Éva tanárnő is ott szállt fel. A következő úticél Tokaj volt, ahol a diákság és kísérőik hipp-hopp elfoglalták helyüket a buszon, és már vettük is az irányt Budapest felé.
Az utazás békésen telt, néztük, hogy éled a természet kora reggel. A hosszú úton, aki csak tudott, pihent, aludt.
Végre
megérkeztünk a Hungexpo területére.
Mindannyian izgatottan tekintettünk az előttünk álló élmények elébe. Alig vártuk, hogy lássuk a szakmák kiváló tanulóit és produktumaikat.
Mi rögtön a saját szakmánk kiváló tanulóit akartuk
megfigyelni munka közben. Gyönyörű hidegkonyhai készítményeket készítettek
szinte művészi szintre emelve a hidegkonyhai tevékenységet.
Megnéztük még a cukrászokat, a fodrászokat, a pincéreket, az ácsokat, burkolókat, szabókat, kőműveseket és még hosszan sorolhatnám a szakmákat, hiszen szinte minden mesterség jeles képviselői ott voltak a versenyen. Érdekességként megemlíteném, hogy Hajas László híres mesterfodrászt is láttuk bíráló bizottsági tagként. Látszott, hogy csak az elkészült frizurákra koncentrál, és teljesen kizárta a külvilágot, a zsivajgó, nyüzsgő tömeget, ami körülvette őket.
Pazar munkákat láttunk minden szakmában. Csak ámultunk azon, hogy milyen lelkesen, ügyesen és szakmai hozzáértéssel dolgoztak az ifjú mesterjelöltek.
Viharos gyorsasággal telt az idő. Nehezen szántuk rá magunkat az indulásra, mert még jó lett volna figyelni, tanulni ezektől a tehetséges diákoktól.
Visszaúton
a látottakat beszéltük meg. Kinek ez, kinek az a szakma tetszett jobban -
természetesen a sajátja mellett. Engem különösen a fodrász szakma fogott
meg.
Időközben eleredt az eső, így a tájban már nem tudtunk gyönyörködni. Ehelyett az élmények felidézését követően inkább pihentünk.
Elmondhatom, valamennyien feltöltődve, de alaposan elfáradva tértünk haza, s másnap reggel ismét kezdődtek a szokásos hétköznapok. Köszönet a szervezőknek és a kísérő tanárainknak a szép és tartalmas napért.
2012. ápr. 12.
A kiránduláson részt vett tanulók nevében írta: Gombos Angéla 1/11. B oszt. tanuló