Széphalomban járt a 10.a osztály

Egy átlagos iskolai napon bejelentette a tanárnőnk, hogy szeretne elvinni minket a Magyar Nyelv Múzeumába. Ennek a hírnek nagyon megörült az egész osztály, mert így együtt lehettünk egy szép délutáni napon. Mindenki figyelmesen hallgatta osztályfőnökünk szavait, és megbeszéltük a pontos időpontot. A döntés egy szerdai napra esett.

 Eljött a várva várt szerdai nap: a városi állomáson gyülekeztünk. Már untuk a sok várakozást, de végül megérkezett a busz, és elindultunk. A buszon nagyon sokan voltak, ülőhely nem jutott mindenkinek, de így is jól szórakoztunk. Nem volt hosszú az út, körülbelül 10 perc alatt megérkeztünk. Nagyon tetszett nekünk a múzeumkerten át vezető sétány. Gyönyörűek voltak a fákról lehulló őszi falevelek, és ahogyan beterítették a múzeumig vezető ösvényt.

Mikor bementünk az épületbe, szíves fogadtatással vártak minket, kabátunkat rendezetten felakasztottuk fogasokra, és elindultunk megtekinteni a kiállítást. Első utunk egy lépcsőn vezetett felfelé, ahol a régi Magyarország térképét nézhettük meg közelebbről, és sok neves írónk munkáját is. Sok kép készült az osztályról a Magyarország térképpel és a rádióval egyaránt. Az idegenvezető ismertette a további látványosságokat és tudnivalókat a kiállítás többi részéről.

Tanárnőink vezetésével felmentünk egy hosszú lépcsőn az emeleti kiállításhoz. Nagyon sokan viccesnek találtuk, ami ott várt minket, mert a cipőnkre rá kellett húznunk valami fura védőpapucsot. Mindegyikünknek adtak egy távirányítót, ami főképp egy telefonra hasonlított. Ezek el voltak látva mini hangszórókkal, amik segítségével meg tudtuk hallgatni a magyar nyelv regionális szóhasználatát, hangsajátosságait, és a régi magyar zenéket. Tovább haladtunk, ahol különböző népviseletbe öltözött emberek képeit tekinthettük meg. A helyiségben alkalmunk nyílt játékra is, számítógépeken különböző rejtvények, mókás nyelvi feladványok álltak a rendelkezésünkre. Ezen kívül várt ránk a padlón egy sakktáblához hasonló ábra, amin kirakhattuk a nevünket. A legtöbben ezzel játszottak, míg a többiek megnézték a régi számítógépeket, írógépeket, rádiókat. Amikor már láttunk, mindent levettük a védőpapucsokat, és elindultunk a földszintre, ahol a magyar nyelv alakulását, szlengjeit tanulmányozhattuk.

Sietnünk kellett, mert időhöz voltunk kötve, ezért miután megnéztünk mindent, felöltöztünk és elindultunk a múzeumkert felé vezető úton. Séta közben annyi időnk még volt, hogy megnézzük Kazinczy Ferenc és felesége, Török Zsófia sírját.

 Sajnos mennünk kellett, mert indult a buszunk. Nagyon sok fotót készítettünk erről a kis kirándulásról. Jól érezte magát mindenki, sokat nevettünk, és jelentős ismeretekre tettünk szert. Tervezzük azt  is, hogy hosszabb időre újra kilátogatunk a múzeumba és környékére.

Szerzők: Tronkos Henrietta

              Nagymihályi Beatrix